4 dolog, amit érdemes tudni a "Harmadik szemről"

Még mindig hiányzik a tobozmirigy teljes megértése, de ez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy eltöprengjünk.

Majdnem az agy közvetlen központjában található az apró fenyőtoboz alakú tobozmirigy, mely rendszeresen választja ki a bámulatos melatonint miközben alszunk, melyről egykor azt gondolták, hogy egy alacsonyabb evolúciós állapot csökevényes maradványa.

Valójában a közelmúltbeli kutatások szerint nagyobb esélyünk lehet krónikus betegségekre, mint például a rákra, az esti, mesterséges fényben való felesleges fürdés következtében, vagy az éjszakai műszakban dolgozóknál, illetve a késői ébrenléttől. A tobozmirigy, és a melatonin Föld forgásának 24 órás világos és sötét ciklusaihoz kapcsolódó kronobiológiai kapcsolatának összezavarásával, amit cirkadián ritmusként ismerünk, valószínűleg nem az érzékelésre nyitunk ajtót, hanem a betegségekre. A Vanderbilt Egyetem egy nemrég megjelent tanulmánya összefüggést talált a cirkadián zavarok és a szívbetegségek, cukorbetegségek és az elhízás között.

Az sem csoda, hogy a tobozmirigy összekapcsolódik a sci-fi, fantasy és horror rajongók táborával, valamint tömegesen kedvelik a misztikusok és mentalisták. Az ereje, hogy megossza és egyesítse a világos és sötét életünket úgy tűnik, hogy sokkal inkább növekszik, mint amennyire komolyan vesszük.

"Még mindig hiányzik a tobozmirigy teljes megértése," mondta el a Michigan Egyetem élettani és a neurológiai professzora Jimo Borjigin, aki úttörő a tobozmirigy kiválasztás orvosi vizualizálása terén. "Számos molekula található a tobozmirigyben, melyek közül sok egyértelműen éjjel figyelhető meg, és nincs egy jó ötletünk sem, hogy mi lehet a funkciójuk. Az egyetlen működés, melynek pontos helyéhez nem férhet kétség, az a melatonin szintézise és kiválasztása éjszaka, melyet a központi óra a suprachiasmatic nucleus-ban ellenőriz, és fénnyel modulál. Minden más spekuláció."

Megkülönböztetni a tudományt és a spekulációt a tobozmiriggyel kapcsolatban nem volt könnyű, hiszen régen René Descartes nevezte a "lélek fő székhelyének", miután hosszú ideig tanulmányozta, közel négy évszázaddal ezelőtt. (Bár "nincs bizonyíték, mely ezt alátámasztaná," - tisztázta Borjigin.) Tehát itt van egy rövid, hasznos lista arról, amit a tobozmirigyről tudni érdemes.

1. A harmadik szem és a teozófia

Jelenlegi tudományos ismereteink szerint a tobozmirigy egy szemként indult útnak, és fogadja a fény- és retinajeleket. Talán ez volt az egyetlen szem, amely az agyba zsugorodott, ám az érzékelő feladataink gondoskodtak két újabb szemről, vagy ez egy harmadik szem volt egy szellemi és fizikai kapcsolattal előző spirituális és evolúciós állapotunkban, vagy mindkettő, de egy biztos, hogy már évszázadok óta felvillanyozza a tudományt és a találgatásokat.

A Föld ősi kulturáinak történetei tele vannak néprajzi elemekkel, melyek mind az egyszemű, mind a háromszemű hatalommal rendelkező lényeket bemutatják, Sívától és Küklopsztól a Félhomályos Zóna kedves fickójáig a "Valódi marslakók felállnának kérem?" című epizódjában. A kapcsolatok megtalálhatók a Hinduizmusban, melynek hetedik, elsődleges csakrája a Sahasara olyan többrétegű lótusz, mely úgy néz ki, mint a tobozmirigy fenyőtoboza, és amelynek elsődleges feladata az, hogy érzékelje az egyetemes egységet tudományos szempontból és lelki értelemben. A teozófusok is tanulmányozták, és amire rájöttek az a görög és római tudományos érdeklődést is uralta, és a közelmúltban azt állították, hogy a tobozmirigy a szellemi evolúció motorja.

Ez a leírás találónak tűnik, tekintettel a csillagászati teljesítményünkre, melyet evolúciónk néhány millió éve alatt elértünk. Míg a homo sapiens harmadik szeme valószínűleg átalakult tobozmiriggyé útközben, ma is találhatunk fényérzékelő harmadik szemmel, mai nevén parietális szemmel rendelkező állatokat, mint például Új-Zéland veszélyeztetett faja, a Tuatara. Más ősi lények fosszíliái hasonló koponyaformákat mutatnak, melyek arra utalnak, hogy a tobozmirigyünk egy korábbi szem lehetett.

2. Ami egykor rejtett volt, most nagyfelbontású

A Michigan Egyetem professzora Borjigin és csapata keményen dolgozik azon, hogy rájöjjenek, a tobozmirigy és a melatonin vajon hogyan szabályozza az életünket.

"A központi cirkadián óra szabályozza életünk szinte minden szempontból való időzítését, többek közt a fiziológiát és a viselkedést, és a melatonin a legjobb jelző dekódolni a cirkadián időzítés ujjlenyomatait mind az embereknél, mind az állatoknál." - mondta el Borjigin. "A múltban nagyon nehéz volt tanulmányozni a melatonin cirkadián tulajdonságait az állatokban a technikai korlátok miatt. Laborunkban kitaláltunk egy hosszútávú tobozmirigy mikrodialízis technikát, amely lehetővé teszi az automatizált, számítógéppel vezérelt, nagyfelbontású melatonin kiválasztás elemzést a rágcsálók tobozmirigyében négytől tíz hétig ugyanazon állatnál."

Ezek a képi megjelenítések jó úton haladnak afelé, hogy többet tudjunk a melatoninról, amit a tobozmirigy választ ki akkor, amikor alszunk, és segít kijavítani és szinkronizálni a testünket a Föld forgásához. A melatonin egy lenyűgöző vegyület, mely természetesen előfordul a növényekben, állatokban és a mikrobákban. Egy erős antioxidáns, gyógyászati célú felhasználása úgy tűnik minden évben növekszik, ahogy egyre többet tudunk meg arról, hogyan képes segíteni az immun, krónikus és neurodegeneratív betegségekben.

"A tobozmirigy mikrodialízis technika lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük a melatonin kiválasztást szigorúan különböző körülmények között, szimulálva a gyors időzóna-átlépést, a többműszakos munkavégzést, a fényszennyezést, a diétás manipulációt és így tovább, hogy meghatározzuk a cirkadián ritmus környezetre adott válaszait," - tette hozzá a professzor. Azt is lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük az extrém kronotípusú állatokat, mint a korai madarak és éjszakai baglyok, hogy megértsük, hogy a különböző kronotípusú egyének a cirkadián kihívásokra hogyan reagálnak másképp. Ezek még folyamatban lévő vizsgálatok, de remélhetőleg néhány munkánkat még ebben az évben közzétehetjük."

3. Mesterséges fény = Sötét jövő

Ami a közelmúltban megjelent a melatoninról már elég jelentős, különösen azok számára, akik mell- és prosztatarákkal küzdenek. A Harvard Egyetem Közegészségügyi Iskolájának kutatói Itai Kloog és csapata egy sor tanulmányt adott ki az elmúlt években kifejtve, hogy a "modern, urbanizált alvó és élőhely" (PDF) egy hatalmas hormonalapú rák kockázat. "Eltakarjuk az éjszakai égboltot" mesterséges fényekkel, írta a Earth Island Journal-tól Holly Hayworth, hivatkozva Kloog kutatásaira és megjegyezte, hogy ennek a fénynek a fele egyébként is kárba vész.

"Minden kétséget kizáróan bizonyítottuk, hogy ez egy kockázati tényező," - mondta Kloog. "Az éjszakai fényről több szinten bebizonyította a csoportunk és még sokan mások, hogy mindenképpen hozzájárul a hormonális rák kifejlődésének nagyobb kockázatához."

Kloog csapata összesen öt vizsgálatot publikált, helyi és globális szintű elemzéseket is beleértve, és mindegyikük határozott összefüggést talált a cirkadián és a melatonin zavar, valamint a magasabb rák kockázata között. Tanulmányozva a NASA Védelmi Műholdas Program archívumát (hogy rávilágítsanak a Föld éjszakai fénnyel való lefedettségére), és az Egészségügyi Világszervezet adatait Kloog csoportja világosan azt találta, hogy "ahol a nők jobban ki vannak téve az éjjeli fénynek, azoknál az emlőrák aránya emelkedett. Az izraeli tanulmány megállapította, hogy az éjszakai fénynek való minimum kitettség a közepes kitettségig 36%-al nagyobb általános mértéket eredményezett a mellráknál, és a közepestől a maximumig történt kitettség újabb 26%-os növekedést jelentett."

A Kernel kiegyenlítéssel létrehozott sűrűségi térképek a fénynek való kitettséget és a rákos megbetegedések arányát mutatják. Kloog csapata azt találta egy másik tanulmányban, mely 20.000 fényforrásból származó adatokon alapult magasság és intenzitás szerint, hogy egyértelmű az összefüggés. A két világméretű tanulmányhoz kifejlesztettek egy algoritmust, hozzárendelve a lakosság átlagos súlyát és a megvilágítást minden személynél, minden városban az egész világon felhasználva a WHO adatait, és újra egyértelmű összefüggést találtak a rák és az éjszakai fény között.

"Az átlagos megvilágítás fejenként, ha egy elmaradott országot veszünk, mint Nepál, 0,02 nanowatt négyzetcentiméterenként," - magyarázta Kloog. Ha összehasonlítjuk az Egyesült Államokkal, ott az átlagos megvilágítás egy személynél 57,5. Egészen körülbelül 120 évvel ezelőttig az emberek alapjában véve 12 órás napfénynek és 12 órányi sötétségnek voltak átlagban kitéve, ahol az évszakok és a szélesség ezt lehetővé tették természetesen. De a villanykörte feltalálása óta mesterségesen meghosszabbítjuk a napot. Késő este megyünk aludni, világítást használunk miközben alszunk, emiatt egy rövidebb alvásidővel rendelkezünk. Van egy csomó tényezőnk, mellyel megnyújtjuk a napot ahhoz képest, melyet a korábbi több millió éves evolúciós időszakban tapasztaltunk."

"Ez olyasvalami, amit könnyű kivenni az egyenletből," - mondta Kloog. "Aludj egy sötét szobában! Használj kevesebb fényt! Csukd le a redőnyt! A cirkadián zavar rákkeltő az emberre nézve."

4. Okkult klasszikus

Ez nem jelenti azt, hogy a késő esti nézelődés önmagában nem jó a léleknek, különösen a tobozmirigynek és a harmadik szemnek. Mivel a tobozmirigy és a harmadik szem is egyedülálló összetevői a bináris agynak, különös spirituális és természetfölötti lehetőségeik felfedezésére ösztönöztek. A tobozmirigy cirkadián kettőssége különös rezonanciát gyakorolt a befolyásos okkultistákra, mint például a horror legbefolyásosabb személyiségére, Howard Phillips Lovecraftra. Aki viszont új generációs tehetségeket szült, akik egy nagyon rugalmas csatlakozóként használják az értelem kiterjesztéséhez.

"Az első találkozásom a tobozmiriggyel Stuart Gordonnak a Lovecraft a Túloldalról mozi adaptációjából jött," - mondta el Javier Grillo-Marxuach, a Közvetítő című kultikus sci-fi televíziós klasszikus alkotója. "Az igazat megvallva minden, amit tudok a különös belső elválasztású testről feltehetően a mag tapasztalatomból ered, ami megmagyarázza, hogy miért vagyok televíziós író, és nem egy agysebész."

A Túloldalrólban a természetfeletti által aktivált tobozmirigy az őrült tudósokat agyevő zombikká változtatja. A nemrég újra kiadott 1957-es Ördöglány egy "női szörnyeteget" mutat be, akinek hiperstimulált tobozmirigye egy démonná, ördöggé, egy deformálódott lélekké" változtatta őt. Mindkét filmben, és sok más harmadik szem utazásban egy szexualizált szervként működik, nem pedig egy cirkadián szabályozóként. Manapság néhány melatonin pótlás használatával már a 90-es évek óta elérhető a szexuális diszfunkció elősegítése. De a tobozmirigy kiterjedt mitikus és tudományos történelme sokkal szélesebb körben alkalmazható, amikor az folklórrá és szórakoztatássá válik.

"A Közvetítőben hamar kiderül, hogy mivel ez a legrejtélyesebb mirigy, egyben teljesen félre is értik," - tette hozzá Grillo-Marxuach. "A 12 epizód során a tobozmirigy a pszichikus képességek, a párhuzamos dimenziók közti kommunikáció, és végül a hatalom forrásává válik. Mióta Stuart Gordontól és H.P. Lovecraft-tól egy ilyen ajándékot kaptam tizenévesen, mely az agyi anatómia fantáziadús megértését kínálta, úgy gondoltam, hogy visszafizetem ezt a szívességet, ahányszor csak lehetséges."

alternet

forrás : http://ujvilagtudat.blogspot.hu