2013. szept. 25.

Élet egy hologramban – a holografikus valóság

Azzal a gondolattal és hittel növünk fel, hogy a világ és a valóság amiben létezünk valami kézzelfogható, fizikai, és csupán az, amit érzékelünk. Azonban nem csak ez a gondolatfolyamat válik kiábrándítóvá a különféle nehezen megmagyarázható jelenség miatt, de az érzékelésük valósággá válik, mint amelyek teljesen szubjektívek, amelyek nem tükrözik az objektív valóságot, ha az a valóság egyáltalán létezik. A tudásban és információban való jelentős haladással, melyet az emberiség a legújabb történelmében ért el, radikális változásokat hozott azon területen, hogy a valóságot hogyan észleljük és fogalmazzuk meg.


Ahol az univerzumot egyszer egy üres helynek láttuk szétszóródott anyagdarabokkal, azt most egy holografikus kivetítésnek tekintjük, ebből fakadóan elsődleges valósága nem látható a biológiai és technológiai eszközeink számára.

A bizonyítékok a holografikus valóságra egyre bővülnek, ezek közül túl sokat figyelmen kívül hagynak. Mi adhat nagyobb hitelességet mint azok, akik a valóság magasabb tudatállapotait és lépcsőfokait tapasztalták meg meditáció, asztrál kivetítés vagy enteogének segítségével.

Hogy csak egy példát említsünk, volt egy kutatás 1982-ben a Párizsi Egyetemen, mely felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek azonnal kommunikálni egymással, függetlenül a távolságtól, mely elválasztja őket. Nem számít, hogy 10 méter, vagy 10 milliárd kilométer a távolság. Valahogy minden részecske úgy tűnik mindig tudja, hogy mit csinál a másik. A nagy fizikus David Bohm úgy vélte, hogy ezek az eredmények arra utalnak, hogy az objektív valóság, látszólagos szilárdsága ellenére nem létezik, az univerzum gyakorlatilag egy káprázat, egy hatalmas és pompás, részletes hologram.

A hologramon belül, az egész a részen belül található. Nem számít, hányszor osztod fel az egészet, a rész mindig tartalmazni fogja azt teljes egészében. Csakúgy, mint ahogy a magasabb tudatosságú felismerések is mutatják, hogy az egyes részek, a látszólag kicsi vagy elkülönült valóság is a teljes valóságból, és magából a valóság Forrásából van. A holografikus kísérletek levezetései is arra következtetnek, hogy az autonómia és az önállóság is egy illúzió, és hogy minden egy.



Az Egység fogalma megtalálható látszólag minden nagyobb hitrendszerben, mely valaha is megnyilvánult az emberi tudaton belül, így csak a legújabb felfedezések kapcsolatosak a megnyilvánult valósággal. Ha ez valóban így van (és elég bizonyíték mutatja, hogy igen), akkor a világegyetem önmaga egy kivetítés, egy hologram. Ha a szubatomi részecskék látszólagos önállósága illuzórikus, akkor ez azt jelenti, hogy a valóság egy mélyebb szintjén minden végtelenül összefüggő. Az emberi agy szénatomjának elektronjai kapcsolatban vannak minden úszó lazac szubatomi részecskéjével, minden dobogó szívvel, és minden ragyogó csillaggal az égen. Az egység az uralkodó.


Egy holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető többé alapnak. Mivel az olyan fogalmak, mint a hely szertefoszlik egy olyan univerzumban, ahol semmi sem különül el bármi mástól, az idő és a háromdimenziós tér, mint egy hal képe a tévéképernyőn, szintén ezen mélyebb rend kivetítésének kell tekinteni. Ezen a mélyebb szinten a valóság egyfajta szuper-hologram, amelyben a múlt, a jelen és a jövő egyszerre létezik.

A háromdimenziós univerzum, melyben élünk, a hologram által kialakított elsődleges valóság, mely téren és időn kívüli, így egy másolata valami "valóságosnak", egy ilyen esetben így lenne értelme, hogy igazi énünk egy másik valóságban található. A tudatunk a valóság a számunkra. A tudatosság a minden, ezért semmi, mert minden, ami van, tudat.

Hogy tovább építsük az érvelést a holografikus valóság mellett, meg kell fontolni a következőket:



A holografikus univerzum megmagyaráz szinte minden paranormális és misztikus élményt.
A halál közeli élmények szintén magyarázhatók egy holografikus univerzummal, hogy a halál egy váltás egy személy tudatában a valóság egy hologram szintjéről egy másikra.
Az agy jelenlegi neurofiziológiai modelljei nem megfelelőek, és csak a holografikus modell képes megmagyarázni az olyan dolgokat, mint az archetípusos tapasztalatok, találkozás a kollektív tudattalannal, és a módosult tudatállapotok során tapasztalt más szokatlan jelenségek.
Az univerzum holografikus modellje magyarázza a tudatos álmokat, amikor az ilyen álmokban a párhuzamos valóságokba történik látogatás.
A szinkronicitás szintén magyarázható a holografikus modellel. A gondolkodási folyamataink sokkal szorosabban kapcsolódnak a fizikai világhoz, mint azt korábban gondoltuk. Szintén fontos megjegyezni, hogy a szinkonicitás közvetlenül egy új felismerés vagy intuíció előtt hajlamos a legnagyobb lenni.
A telepátia, a prekogníció (előzetes ismeret), az univerzummal való egység misztikus érzése, és még a pszichokinézis is magyarázható a holografikus modellel.
A holográfia tudja csak megmagyarázni, hogyan képes az agyunk tárolni olyan sok emléket ilyen kis helyen (az agyunk 280,000,000,000,000,000,000 bit információt képes tárolni).

A holográfia képes megmagyarázni azt is, hogyan vagyunk képesek emlékezni és felejteni, hogyan vagyunk képesek az asszociatív emlékezésre, hogyan vagyunk képesek felismerni ismerős dolgokat, hogyan vagyunk képesek az új készségek átvitelére, hogyan vagyunk képesek egy "kinti" világot építeni, hogyan lehet "fantom végtag" érzésünk, és hogyan vagyunk képesek a fotografikus memóriára.
Maga az agy ezért egy holografikus kivetítés lehet, melyet egy elsődleges valóságból alakítottak ki, téren és időn kívül.
Minden relatív valóságot egy tudat hozott létre, mely önmagával való kapcsolatban létezik. Mi vagyunk ez a tudat. Mi vagyunk az a tudat, amely önmagával kapcsolatban és kölcsönhatásban van. Nincs semmi más. Egyik dolognak sincs különálló léte, amit érzékelünk, ahogy minden valóságban van az öntudat mögöttes egységének egy összefüggő kiterjesztése. A fizikai valóság a tudat egy terméke.




A tudat nem a fizikai valóság egy terméke. A fizikai valóság nem lép kölcsönhatásba önmagával, melyet a tudat okoz valamilyen ismeretlen módon, hogy az létrejöjjön. A tudatosság az ismételt folyamatban és a folyamatos ön-kapcsolatban a tapasztalat megfigyelőjévé válik, és így hozza létre a fizikai valóságot.

Vannak az univerzum holografikus kivetítés természetére vonatkozó felismerések a megvilágosodás tapasztalatán keresztül. Ha megtapasztaljuk a megvilágosodást megérthetjük, hogyan működik a holografikus univerzum, mely nagyon is valós. Eljön annak megértése is, hogy multidimenzionális lények vagyunk, hogy egyszerre több szinten is létezünk a kvantum valóságban.

Nincs okunk arra, hogy bosszúságot, dühöt, stresszt érezzünk az ember fizikai valóságában történő dolgok felett, ami a legalacsonyabb dimenziója a tudatosságunknak, mert minden triviális a dolgok nagy rendjében. A valóság sajátosságaira való fókuszálás eltérítheti magát az embert jelenlegi létezése okának felfedezésétől és megvalósításától. Ezért az egyik legjobb lépés afelé, hogy egyre felvilágosultabbak legyünk az, hogy lecseréljük a félelmet és a haragot csodálkozásra, és kíváncsiságra.

Tapasztaltál egy változást az észlelés területén, ami a valóságot érinti? Legalábbis remélhetőleg már ki tudod terjeszteni az elmédet a korábban meglátogatott birodalmakra. A valóság egy titokzatos és izgalmas hely. Legyünk mindannyian ennek a varázslatos élettapasztalatnak a felfedezői!