2013. szept. 16.

Kurt Tepperwein: A szellemi törvények

A rezonancia törvénye




A hasonló hasonlót vonz magához, és általa megerősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Az erősebb meghatározza a gyengébbet, és önmagához hasonlóvá teszi. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A félelem tehát magához vonzza azt, amitől félünk. Viselkedésünk meghatározza a körülményeinket.
Ha a zongorán megpendítünk egy húrt, mindazon húr együtt fog rezegni vele, melynek felhangja megegyezik a megpendített húréval, így hoz rezgésbe minden hang minden olyan testet, melynek frekvenciája megegyezik vele. Ez azonban nem csupán a fizikai testekre érvényes, hanem a lelki tapasztalás szintjén is igaz: azokat az energiákat, rezgéseket és hangulatokat vesszük át, amelyekre fogékonyak vagyunk. A test és a lélek tehát a vele rokon rezgéseket veszi át, és belesimul környezetébe.
A rezonancia törvénye nem más, mint az energiaátadás törvénye, hiszen minden rezgés átadja a benne lévő energiát a hozzá hasonló rezgésű testnek. Test és lélek ekként erősíti egymás rezgését és ezzel a velük egylényegű energiát. Aszerint, hogy miként vagyunk hangolva, pozitív és negatív befolyás egyként érhet bennünket. Valamennyi tömegmozgás a rezonancia törvényén alapszik.
A szabad választás jogán mindazonáltal tőlünk függ, mely rezgésre vagyunk fogékonyak, melyhez csatlakozunk, melyeket erősítjük vagy éppen csökkentjük. Ezen alapszik a mantrák és a szent énekek hatása: az énekléssel rezgésbe hozzuk a bennünk lévő energiákat, és hagyjuk, hogy hatásukat kifejtsék bennünk. Ennek a magas rezgésnek a segítségével olyan területeket aktiválhatunk magunkban, amelyek latensen mindig is megvoltak ugyan, de nem voltak hatékonyak.
A teremtés őshangjának, az OM szónak intonálása így hoz rezonanciába bennünket a legmagasabb rezgéssel.
Minden ember a valóságnak csak azt a részét érzékeli, amelyre képes rezonálni, és ez nem csupán az érzéki észlelésre vonatkozik, hanem a teljes valóság észlelésére igaz. Ami rezonanciaképességünk határain kívül van, azt nem érzékeljük, az nem létezik számunkra, annak ellenére, hogy természetesen azért még létezik. Bár tisztában vagyunk vele, hogy fizikai szemünkkel a meglévő fényspektrumnak csupán nyolc százalékát tudjuk észlelni, mégis hajlunk arra, hogy a fennmaradó kilencvenkét százalékot úgy kezeljük, mintha nem is létezne, csupáncsak azért, mert képtelenek vagyunk érzékelni.
Miként hasonló beállítottságú embereket magunkhoz vonzunk, ugyanúgy kerülnek elénk gondolatainknak és érzéseinknek megfelelő életkörülmények és történések. Soha senki nem keveredik például véletlenül verekedésbe vagy történik vele baleset, hanem mindig saját affinitásának köszön- hetően, amely nélkül ilyen esemény az ő élményeként soha nem manifesztálódhatna.
Az embernek lehetősége van, hogy a mindenütt jelen lévő semleges kozmikus elektronenergiát felvegye, segítségével tetszőleges gondolatokat vagy érzelmi energiát hozzon létre, és ezt az általa létrehozott rezgésfrekvenciát kisugározza. Ez a tudatosan vagy akár tudattalanul kisugárzott energia megfelelő eseményeket fog vonzani, és életkörülményként vagy élményként tapasztaltatja meg az illetővel. Gondolataink és érzéseink „láthatatlan mágnesek", melyek a világból szüntelenül magukhoz vonzzák mindazt, ami velük egynemű.
Alapvető gondolataink, érzéseink és hajlamaink meghatározzák szellemi atmoszféránkat, és megteremtik a siker vagy a sikertelenség auráját. Mindenki érzi a másik emberben ezt a „valamit", és vagy szimpatikusnak, vagy antipatikusnak találja. Ahogy megfelelő fertőtlenítőszerrel megtisztítják a kórtermet a kórokozóktól, úgy lehet valamely tér szellemi atmoszféráját tudatos pozitív kisugárzással „meg- tisztítani".
Engem nem a másik ember magatartása bosszant, sért, bánt vagy idegesít - ez csupán kiváltja belőlem ezeket az érzéseket -, az ősokot magamban kell keresnem: valami bennem is megvan abból, amit a másik emberben elutasítok, és ez rezonál bennem. Nincs sok értelme tehát bosszankodnom, sokkal inkább azon kell igyekeznem, hogy ezt a tulajdonságot önmagamban feloldjam, nehogy a következő alkalommal ismét rezonáljon. Ha sikerült feldolgoznom, akkor megszabadultam tőle.
Azt hisszük, hogy a teljes valóságot érzékeljük, holott minden ember korlátozott rezonanciaképességgel rendelkezik. Amikor egy könyvet olvasunk, azt hisszük, hogy az egész könyvet befogadtuk, ám ha ugyanezt a könyvet néhány évvel később újra elővesszük, egészen más dolgokat fogunk belőle felfogni. Minthogy időközben tudatunk és vele együtt rezonanciaképességünk is kitágult, ezért a valóságnak már egy nagyobb részét tudjuk felfogni. Lehet, hogy ha néhány évvel később ismét elővesszük a könyvet, ugyanígy járunk, s ezúttal még jobban, még mélyebb rétegeiben tárulkozik fel a könyv.
Különleges rezonanciaképességünknek köszönhetően újra meg újra sajátos „véletleneket" élünk meg.Mihelyt belül megértünk egy bizonyos tapasztalatra vagy találkozásra, szellemileg előkészülünk erre a tapasztalásra, és a sorstörvény alapján a megfelelő élményben lesz részünk.
Tökéletes, egészséges, harmonikus és boldog élet vesz körül bennünket, ám ebből csak annyi tud általunk megvalósulni, amennyit tudatunk befogadni képes.


Kurt Tepperwein: A szellemi törvények

• Történjen velünk bármi, minden esemény rezonanciában van velünk.
Ha kellemesnek találjuk, tudatos létünkkel van rezonanciában, ha nem, az árnyékunkkal.
R. Dahlke