Fél-elem
![Kép](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU4h8kBvj6-LaUfYwv6Ap6NPYTmdwsdlRWfsbBI9J-ndbh4-PQcm9-FP5nHCsz2HQA6DUWQOLsdcDc9vjHPG23E16Mrwkc6Xwej5R_2aDVD-Feqkz6t2P8tDxOhXbB3m9xwRisFa2pyEA3/s1600/dardan-273603-unsplash.jpg)
Mi is az a félelem... biztosan mindannyian éreztük már életünk során valamilyen formában. Hogy ez a sajátunk volt, vagy átvettük, átéreztük a másik ember, vagy más emberek félelmét, aggódását, fájdalmát az megint egy más kérdés, mely egy másik témát is felvet, de mi most csak a félelmet vizsgáljuk meg közelebbről. Dardan fotója az Unsplash-ról Hogyan is fogalmazhatnám meg ezt az érzést? A legjobban, legárnyaltabban talán akkor, amikor élesben érzem és nem csak hallok róla. Amikor összeszorul a gyomrom, mint akit gyomorszájon vágtak, elszorul a torkom, egy pillanatra szinte "megáll bennem az ütő" olyan belső kétséget, és bizonytalanságot érzek, melytől az erő szinte elkúszik a végtagjaimból és mint rongybaba tudnék összecsuklani, ha a lelkem nem tartana meg. Mindeközben minden sejtemet belső remegés fonja át, kiszorítva belőlük a bizakodást, a pozitív életigenlést, az életet. Ez a fojtogató érzés aztán ezzel egy időben bekúszik az agyamba és ott mintegy bénító szer