4 dolog, amit érdemes tudni a "Harmadik szemről"
Még mindig hiányzik a tobozmirigy teljes megértése, de ez
nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy eltöprengjünk.
Majdnem az agy közvetlen központjában található az apró fenyőtoboz alakú
tobozmirigy, mely rendszeresen választja ki a bámulatos melatonint miközben
alszunk, melyről egykor azt gondolták, hogy egy alacsonyabb evolúciós állapot
csökevényes maradványa.
Valójában a közelmúltbeli kutatások szerint nagyobb esélyünk lehet krónikus
betegségekre, mint például a rákra, az esti, mesterséges fényben való
felesleges fürdés következtében, vagy az éjszakai műszakban dolgozóknál,
illetve a késői ébrenléttől. A tobozmirigy, és a melatonin Föld forgásának 24
órás világos és sötét ciklusaihoz kapcsolódó kronobiológiai kapcsolatának
összezavarásával, amit cirkadián ritmusként ismerünk, valószínűleg nem az
érzékelésre nyitunk ajtót, hanem a betegségekre. A Vanderbilt Egyetem egy
nemrég megjelent tanulmánya összefüggést talált a cirkadián zavarok és a
szívbetegségek, cukorbetegségek és az elhízás között.
Az sem csoda, hogy a tobozmirigy összekapcsolódik a sci-fi, fantasy és horror
rajongók táborával, valamint tömegesen kedvelik a misztikusok és mentalisták.
Az ereje, hogy megossza és egyesítse a világos és sötét életünket úgy tűnik,
hogy sokkal inkább növekszik, mint amennyire komolyan vesszük.
"Még mindig hiányzik a tobozmirigy teljes megértése," mondta el a
Michigan Egyetem élettani és a neurológiai professzora Jimo Borjigin, aki
úttörő a tobozmirigy kiválasztás orvosi vizualizálása terén. "Számos
molekula található a tobozmirigyben, melyek közül sok egyértelműen éjjel
figyelhető meg, és nincs egy jó ötletünk sem, hogy mi lehet a funkciójuk. Az
egyetlen működés, melynek pontos helyéhez nem férhet kétség, az a melatonin
szintézise és kiválasztása éjszaka, melyet a központi óra a suprachiasmatic
nucleus-ban ellenőriz, és fénnyel modulál. Minden más spekuláció."
Megkülönböztetni a tudományt és a spekulációt a tobozmiriggyel kapcsolatban nem
volt könnyű, hiszen régen René Descartes nevezte a "lélek fő
székhelyének", miután hosszú ideig tanulmányozta, közel négy évszázaddal
ezelőtt. (Bár "nincs bizonyíték, mely ezt alátámasztaná," - tisztázta
Borjigin.) Tehát itt van egy rövid, hasznos lista arról, amit a tobozmirigyről
tudni érdemes.
1. A harmadik szem és a teozófia
Jelenlegi tudományos ismereteink szerint a tobozmirigy egy szemként indult
útnak, és fogadja a fény- és retinajeleket. Talán ez volt az egyetlen szem,
amely az agyba zsugorodott, ám az érzékelő feladataink gondoskodtak két újabb
szemről, vagy ez egy harmadik szem volt egy szellemi és fizikai kapcsolattal
előző spirituális és evolúciós állapotunkban, vagy mindkettő, de egy biztos,
hogy már évszázadok óta felvillanyozza a tudományt és a találgatásokat.
A Föld ősi kulturáinak történetei tele vannak néprajzi elemekkel, melyek mind
az egyszemű, mind a háromszemű hatalommal rendelkező lényeket bemutatják,
Sívától és Küklopsztól a Félhomályos Zóna kedves fickójáig a "Valódi
marslakók felállnának kérem?" című epizódjában. A kapcsolatok
megtalálhatók a Hinduizmusban, melynek hetedik, elsődleges csakrája a Sahasara
olyan többrétegű lótusz, mely úgy néz ki, mint a tobozmirigy fenyőtoboza, és
amelynek elsődleges feladata az, hogy érzékelje az egyetemes egységet tudományos
szempontból és lelki értelemben. A teozófusok is tanulmányozták, és amire
rájöttek az a görög és római tudományos érdeklődést is uralta, és a
közelmúltban azt állították, hogy a tobozmirigy a szellemi evolúció motorja.
Ez a leírás találónak tűnik, tekintettel a csillagászati teljesítményünkre,
melyet evolúciónk néhány millió éve alatt elértünk. Míg a homo sapiens harmadik
szeme valószínűleg átalakult tobozmiriggyé útközben, ma is találhatunk
fényérzékelő harmadik szemmel, mai nevén parietális szemmel rendelkező
állatokat, mint például Új-Zéland veszélyeztetett faja, a Tuatara. Más ősi
lények fosszíliái hasonló koponyaformákat mutatnak, melyek arra utalnak, hogy a
tobozmirigyünk egy korábbi szem lehetett.
2. Ami egykor rejtett volt, most nagyfelbontású
A Michigan Egyetem professzora Borjigin és csapata keményen dolgozik azon, hogy
rájöjjenek, a tobozmirigy és a melatonin vajon hogyan szabályozza az életünket.
"A központi cirkadián óra szabályozza életünk szinte minden szempontból
való időzítését, többek közt a fiziológiát és a viselkedést, és a melatonin a
legjobb jelző dekódolni a cirkadián időzítés ujjlenyomatait mind az embereknél,
mind az állatoknál." - mondta el Borjigin. "A múltban nagyon nehéz
volt tanulmányozni a melatonin cirkadián tulajdonságait az állatokban a
technikai korlátok miatt. Laborunkban kitaláltunk egy hosszútávú tobozmirigy
mikrodialízis technikát, amely lehetővé teszi az automatizált, számítógéppel
vezérelt, nagyfelbontású melatonin kiválasztás elemzést a rágcsálók tobozmirigyében
négytől tíz hétig ugyanazon állatnál."
Ezek a képi megjelenítések jó úton haladnak afelé, hogy többet tudjunk a
melatoninról, amit a tobozmirigy választ ki akkor, amikor alszunk, és segít
kijavítani és szinkronizálni a testünket a Föld forgásához. A melatonin egy
lenyűgöző vegyület, mely természetesen előfordul a növényekben, állatokban és a
mikrobákban. Egy erős antioxidáns, gyógyászati célú felhasználása úgy tűnik
minden évben növekszik, ahogy egyre többet tudunk meg arról, hogyan képes
segíteni az immun, krónikus és neurodegeneratív betegségekben.
"A tobozmirigy mikrodialízis technika lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük
a melatonin kiválasztást szigorúan különböző körülmények között, szimulálva a
gyors időzóna-átlépést, a többműszakos munkavégzést, a fényszennyezést, a
diétás manipulációt és így tovább, hogy meghatározzuk a cirkadián ritmus
környezetre adott válaszait," - tette hozzá a professzor. Azt is lehetővé
teszi számunkra, hogy felfedezzük az extrém kronotípusú állatokat, mint a korai
madarak és éjszakai baglyok, hogy megértsük, hogy a különböző kronotípusú
egyének a cirkadián kihívásokra hogyan reagálnak másképp. Ezek még folyamatban
lévő vizsgálatok, de remélhetőleg néhány munkánkat még ebben az évben
közzétehetjük."
3. Mesterséges fény = Sötét jövő
Ami a közelmúltban megjelent a melatoninról már elég jelentős, különösen azok
számára, akik mell- és prosztatarákkal küzdenek. A Harvard Egyetem
Közegészségügyi Iskolájának kutatói Itai Kloog és csapata egy sor tanulmányt
adott ki az elmúlt években kifejtve, hogy a "modern, urbanizált alvó és
élőhely" (PDF) egy hatalmas hormonalapú rák kockázat. "Eltakarjuk az
éjszakai égboltot" mesterséges fényekkel, írta a Earth Island Journal-tól
Holly Hayworth, hivatkozva Kloog kutatásaira és megjegyezte, hogy ennek a
fénynek a fele egyébként is kárba vész.
"Minden kétséget kizáróan bizonyítottuk, hogy ez egy kockázati
tényező," - mondta Kloog. "Az éjszakai fényről több szinten
bebizonyította a csoportunk és még sokan mások, hogy mindenképpen hozzájárul a
hormonális rák kifejlődésének nagyobb kockázatához."
Kloog csapata összesen öt vizsgálatot publikált, helyi és globális szintű
elemzéseket is beleértve, és mindegyikük határozott összefüggést talált a
cirkadián és a melatonin zavar, valamint a magasabb rák kockázata között.
Tanulmányozva a NASA Védelmi Műholdas Program archívumát (hogy rávilágítsanak a
Föld éjszakai fénnyel való lefedettségére), és az Egészségügyi Világszervezet
adatait Kloog csoportja világosan azt találta, hogy "ahol a nők jobban ki
vannak téve az éjjeli fénynek, azoknál az emlőrák aránya emelkedett. Az izraeli
tanulmány megállapította, hogy az éjszakai fénynek való minimum kitettség a
közepes kitettségig 36%-al nagyobb általános mértéket eredményezett a
mellráknál, és a közepestől a maximumig történt kitettség újabb 26%-os
növekedést jelentett."
A Kernel kiegyenlítéssel létrehozott sűrűségi térképek a fénynek való
kitettséget és a rákos megbetegedések arányát mutatják. Kloog csapata azt
találta egy másik tanulmányban, mely 20.000 fényforrásból származó adatokon
alapult magasság és intenzitás szerint, hogy egyértelmű az összefüggés. A két
világméretű tanulmányhoz kifejlesztettek egy algoritmust, hozzárendelve a
lakosság átlagos súlyát és a megvilágítást minden személynél, minden városban az
egész világon felhasználva a WHO adatait, és újra egyértelmű összefüggést
találtak a rák és az éjszakai fény között.
"Az átlagos megvilágítás fejenként, ha egy elmaradott országot veszünk,
mint Nepál, 0,02 nanowatt négyzetcentiméterenként," - magyarázta Kloog. Ha
összehasonlítjuk az Egyesült Államokkal, ott az átlagos megvilágítás egy
személynél 57,5. Egészen körülbelül 120 évvel ezelőttig az emberek alapjában
véve 12 órás napfénynek és 12 órányi sötétségnek voltak átlagban kitéve, ahol
az évszakok és a szélesség ezt lehetővé tették természetesen. De a villanykörte
feltalálása óta mesterségesen meghosszabbítjuk a napot. Késő este megyünk
aludni, világítást használunk miközben alszunk, emiatt egy rövidebb alvásidővel
rendelkezünk. Van egy csomó tényezőnk, mellyel megnyújtjuk a napot ahhoz
képest, melyet a korábbi több millió éves evolúciós időszakban
tapasztaltunk."
"Ez olyasvalami, amit könnyű kivenni az egyenletből," - mondta Kloog.
"Aludj egy sötét szobában! Használj kevesebb fényt! Csukd le a redőnyt! A
cirkadián zavar rákkeltő az emberre nézve."
4. Okkult klasszikus
Ez nem jelenti azt, hogy a késő esti nézelődés önmagában nem jó a léleknek,
különösen a tobozmirigynek és a harmadik szemnek. Mivel a tobozmirigy és a
harmadik szem is egyedülálló összetevői a bináris agynak, különös spirituális
és természetfölötti lehetőségeik felfedezésére ösztönöztek. A tobozmirigy
cirkadián kettőssége különös rezonanciát gyakorolt a befolyásos okkultistákra,
mint például a horror legbefolyásosabb személyiségére, Howard Phillips
Lovecraftra. Aki viszont új generációs tehetségeket szült, akik egy nagyon
rugalmas csatlakozóként használják az értelem kiterjesztéséhez.
"Az első találkozásom a tobozmiriggyel Stuart Gordonnak a Lovecraft a
Túloldalról mozi adaptációjából jött," - mondta el Javier Grillo-Marxuach,
a Közvetítő című kultikus sci-fi televíziós klasszikus alkotója. "Az
igazat megvallva minden, amit tudok a különös belső elválasztású testről
feltehetően a mag tapasztalatomból ered, ami megmagyarázza, hogy miért vagyok
televíziós író, és nem egy agysebész."
A Túloldalrólban a természetfeletti által aktivált tobozmirigy az őrült
tudósokat agyevő zombikká változtatja. A nemrég újra kiadott 1957-es Ördöglány
egy "női szörnyeteget" mutat be, akinek hiperstimulált tobozmirigye
egy démonná, ördöggé, egy deformálódott lélekké" változtatta őt. Mindkét
filmben, és sok más harmadik szem utazásban egy szexualizált szervként működik,
nem pedig egy cirkadián szabályozóként. Manapság néhány melatonin pótlás
használatával már a 90-es évek óta elérhető a szexuális diszfunkció
elősegítése. De a tobozmirigy kiterjedt mitikus és tudományos történelme sokkal
szélesebb körben alkalmazható, amikor az folklórrá és szórakoztatássá válik.
"A Közvetítőben hamar kiderül, hogy mivel ez a legrejtélyesebb mirigy,
egyben teljesen félre is értik," - tette hozzá Grillo-Marxuach. "A 12
epizód során a tobozmirigy a pszichikus képességek, a párhuzamos dimenziók
közti kommunikáció, és végül a hatalom forrásává válik. Mióta Stuart Gordontól
és H.P. Lovecraft-tól egy ilyen ajándékot kaptam tizenévesen, mely az agyi
anatómia fantáziadús megértését kínálta, úgy gondoltam, hogy visszafizetem ezt
a szívességet, ahányszor csak lehetséges."
alternet
forrás : http://ujvilagtudat.blogspot.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése